Június 4-én a gyalázatos "békeszerződés" 90. évfordulóján az egyéni és kollektív jogokra annyira érzékeny Európai Unió nevű toll- és vaj szövetségnek lenne miért föld alá süllyednie. Annó -más szerepet magukra húzva- szétosztották a lopott holmit.
Napjainkban -a háborús bűnök, gyilkolászások megbocsátva, újra "testvérként" kisajtolják a szerencsétlen magyarság még munkát végzőiből amit lehet.
(A képmutató és álszent világszemléletre jellemző, hogy a zsidósors -állítólag lopott- témáját Sorstalanság címmel kiadó Kertész Imre Németországban érzi jól magát, és izzik magyargyülölete. Egy Arany, Ady, Máray, llyés népét miért kellett ilyen alakkal pellengérre állítani?)
Vérszemet kapnak a senkiházi tót ivadékok, és Brüsszel hólyagfejű bürokratái a mi minimálbérünk harmincszorosáért csak lapítanak. A magyar parlamentben is akadt három vöröscsillag csemete, akik a tudományos szocializmus miatt gyűlölik a magyarságot. Ugyan mit képviselnek, és mit keresnek ilyen emberek a törvényhozásban? Az MSZP külön tart megemlékezést. Az ágenseknek figyelni kell nehogy megsértsék internacionalista elvtársaikat.
1920-at követően azért voltak értelmes emberek, akik egy nemzet feltrancsírozását lelkiismereti okból sem hagyták szó nélkül.
A „békecsinálók" nemcsak e magyar javaslatot nem vették figyelembe, de arra sem voltak hajlandók, hogy a kisebbségi sorsba kerülő magyaroknak autonómiát és széles körű nyelvhasználati jogot biztosítsanak. A béke egyértelműen diktátum volt. Nyugodt lélekkel egyetlen magyar ember sem mondhatja azt, hogy 1920. június 4-én a versailles-i kastélykertben, a Nagy-Trianon palotában békeszerződést írtak alá, mert az a magyarságra kényszerített „békeszerződés" nem megegyezés volt.
Henri Pozzi francia újságíró mondta: „Pasics, Masarik, Benes és Bratianu, de különösen Wilson és Clemenceau olyan játékot játszottak, amely egykor a világtörténelem szégyene lesz!"
Lloyd George, a békediktátum angol aláírója írta: „Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyalások alatt rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt. Mi is hamis alapokon határoztunk."
Lord Sydemann, az angol Lordok Házának tagja így vélekedett: „Engem mindig az döbbentett meg, hogy vajon milyen befolyás következtében részesült ilyen kegyetlen elbánásban az az egyetlen fél, amely nem volt felelős a világháborúért. Talán egykor napfényre kerül az igazság."
Eva Maria Barki nemzetközi jogász 2005-ben a trianoni diktátumról a következő, ma is érvényes megállapítást tette: „Ami Trianonban történt, és ami azt követően, 85 éve történik, az az önrendelkezési jog súlyos megsértése. Önrendelkezési jog nélkül nem lehet a szabadságjogokkal és a demokratikus politikai jogokkal élni. Ide tartozik a hazához való jog… Trianonba nem lehet belenyugodni, ezt nem lehet feldolgozni: a magyarságnak nap mint nap szembe kell néznie a megalázó helyzettel, amely hosszú távon nem javul, hanem rosszabbodik… Az önrendelkezési jog kiharcolása soha nem késő.”
A Slota nevű kannibál - Szvatopluk egy Trianon emléktáblát akar leleplezni, hogy a magyarok tudják hol a határ. Hány királya volt a tótoknak Tisztelt Történelem? - "Európa csendes, újra csendes..."
Van olyan
vélemény, hogy Magyarországnak a Göncz Kinga birka külpolitikájának folytatása, és a pénzpazarló kisebbségi önkormányzatok erőltetése helyett a
viszonosság elvét kellene alkalmazni az itt élő szlovákokkal szemben (ha kettős állampolgár).
És ami milliárdokat hozna: ha jó alkotmányunk lenne, akkor az szentírás magyarnak, zsidónak, szlováknak, cigánynak. A trógerekre kell pazarolnunk a maradék erőnket? Bojkottálni kell minden élősködőt!
Szegény József Attila, vajon melyik fele írta a következőket?
Nem, nem, soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
Cherfis francia tábornok és író Franciaország szégyenének tartotta Trianont. „Igazságtalan és képtelen intézkedéseket tartalmaz. Magyarország története századokon át dicsőséggel telve volt, s tudjuk, hogy védőbástyája volt a kereszténységnek a törökök ellen, és ezért megérdemelte volna, hogy ne csonkítsák meg."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szérom1 2010.06.06. 18:35:40
Még élnek olyan emberek Létán akik ott voltak az avatáson!
Nem sok országzászló élte túl a 70 évet országunkban. Ez az emlékmű megérdemelt vona fél kg festéket, egy nemzeti záslót és egy csokor virágot a magasztos, és emelkedett hangulatu emléknapon!!!
Ejnye-ejnye illetékeseink, vagy ez már nem buli!
arvisura · turoczi.blog.hu 2010.06.07. 06:23:14
A középületek fellobogózását törvény írja elő, a Városházára most technikailag sem lehet zászlót kitűzni.
Kellenek a trianoni emlékestek, de parttalanul siratni az elveszített területeket és az ott élő magyarságot -tettek és történelmi realitás nélkül- nem sok értelme van. Trianon egyértelműen a németek és a monarchia ellen irányult és francia érdekek szerint megalkotott kényszer volt.
Akik ma ünnepelnek, azok testvéreinkről, elszakított honfitársainkról beszélnek, miközben a nemzet egyik rákfenéje, hogy a megcsonkított országban maradottak között sincs egyetértés, egy kanál vízben meg tudná sok ember fojtani a másikat.