Tisztességtelen eljárás után, hazugságokra épített indoklással Márton Attila országgyűlési képviselő, a derecskeiek iránti elkötelezettsége fejében, minden előzetes ígéretét felrúgva, képviselői indítványként Derecskét terjesztette a kistérség székhelyéül az országgyűlés elnökének.
Eljárási jogrendünk Fideszes furcsasága, hogy az előterjesztést a Parlament úgy fogadta el, hogy azt az illetékes bizottság előzetesen nem tárgyalta meg.
A feledékeny ember
Márton Attila országgyűlési képviselő pártkatonához méltó módon viselkedett. Mint az amnéziával küszködő ember, elfeledkezett arról, hogy az országházban március 23-án személyesen megkereste őt Létavértes polgármestere és egy képviselő, hogy tájékozódjon a leendő járások kialakulásáról és Létavértes jövőbeli szerepéről.
Akkor olyan információval szolgált, hogy a mai 167 kistérséggel szemben mintegy 200 járás kialakítása várható, s így Derecske és Létavértes is egy-egy járás székhelye lehet.
Alig egy hónappal később, 2011. április 28-án írta meg módosító javaslatát az országgyűlés elnökének – igaz egyenlőre csak kistérségi központ ügyében-, de utalva egy leendő járási székhely szerepre is.
Képviselői ténykedésének eleddig nem sok hasznát (semmit!!) láttuk, de legalább nem is ártott. Választások előtt vizitet tartott (Arany János soraival „Meglátom, úgymond mennyit ér a … tartomány” Olyankor mindig sikerült beletenyerelnie a létai emberekbe, személyi ellentéteket gerjeszteni a Fideszhez kötődő önjelöltek között. De ez legyen a belső ügyük.
Azt hiszem sokoldalú (sokszínű?) ember lehet, mert az Orbán bányák, az Dunai vasmű ügye, légügyi és más, egymástól elég messze álló területeken csapongott, ahogy a zászló megkívánta.
Létavértes, és az itt élők sorsa nagyon messze áll tőle. Azt is mondhatnám, hogy hidegen hagyja.
Lojális lakáj
A bigott pártpolitikusnak úgy kell táncolni, ahogy a vezérkar fütyül.
A Fidesz demokráciája a milliárdokat felemésztő postai levelezésben kimerül. Képviselői felfelé nyalnak, lefelé taposnak. Főként ott, ahol független vezetés, ne adj’ Isten ellenzéki városvezetés van. Megint diktatúra, megint egypártrendszer épül?
Takarítani és megfélemlíteni – ez látszik a kistérségi központok átrendezéséből. Legyen narancsszínű az országos hálózat!
Igaz, az ilyen pártfüggő diktatórikus intézkedéseknek a szaga nem narancsra emlékeztet. Nagyon bűzlik!
Márton Attila azt hiszi, hogy Hajdúszovát után a derecskei hagymaföldeknél véget ér a választókerület? Ode ki-kiruccan egy kis birkapörköltre (olvasható a www.martonattila.fidesz.hu oldalon. És az is, hogy Derecske vezetése a figyelmébe ajánlotta a választások után: ne feledje el honnan indult. Nem felejtette el. Megkapták az adománylevelet, pumpolhatják a más szín alatt élőket. (A NAGY OSZTOGATÓ)
Adott volna pallos jogot is, de az szerencsére rég kiment a divatból.
Több, mint antidemokratikus, és pofátlan húzás volt, hogy az indítványról a kistérség településeinek döntő többsége, Sárándtól – Bagamérig egy mukkot sem tudott.
Nem tartotta fontosnak megkérdezni Őket a szoboszlói ágens.
Azt mondják, hogy az eljárást a Fidesz frakció több Hajdú- Bihar megyei képviselője is kifogásolta és nem támogatta.
Hazugságokon és valótlanságokon alapul az egyéni indítvány indoklása is. A két központú kistérségi szerkezet nem politikai nyomásra, hanem épp a kompromisszum miatt jött létre. Az egyértelmű és arrogáns politikai nyomás most történt.
Azt írja a képviselő úr, igazolva hiányos térségi felkészültségét, hogy „az elmúlt évtizedekben Derecske városa töltött be már járási székhely szerepet is”
Azért kapargassa meg jobban a leckefüzetét.
Egy kis múlt a járás témakörben.
Trianon után 1922-től Nagyléta az ötvenes évek közepéig volt járási székhely (33 évig!!)
Derecske "előléptetése" az 1955-ös megyei kommunista vezetés bosszúja volt. Derecske járási rangot kapott (akkor is a „szolgálataiért”). Nagylétán nem akadt annyi önkéntes vállalkozó verőember és agitátor a "kulák-parasztok" hatékony legyűrésére.
Azok az elvtársak is nagyon szerették volna ellehetetleníteni a község életét. Hogy ne őrölhessenek búzát, ne süthessenek kenyeret, még a malomépületet is le akarták bontatni. Az akkori jegyzőnek hála, a malom ma is áll.
Nem Derecske – Létavértes egyszerű embereinek rivalizálásról volt szólt. Így üzentek a jegeces proletárvezetők a végekre.
Ez a diktatórikus önkényeskedés miben különbözik a hatelemis rövidlátó pártkáderek észjárásától?
1969-ben a derecskei "előljáróságnak” a nagylétai gimnázium lett szálka a szemében. Bezáratták. A járási "gondoskodó népakarat" tanácselnök elvtársat és elvtársnőt rakott a falu nyakára, hogy megregulázzák a "bugris létaiakat". Sajnos (vagy hála?) nem maradt utánuk semmi említésre méltó.
Sorjáztak a mezőgazdasági eredmények, helyi emberek lettek a vezetők, az itt élők szorgalma töretlen volt, és sokan szembe mertek menetelni a központi akarattal.
(Az is tény, hogy számtalanszor nem is volt politikai ukaz, csak a párt mögé bujt juhászból, sofőrből lett pártitkárok agymenése táncoltatta a járást, a községet).
Ennyi év távlatából úgy ítélem meg, hogy szocializmus ide, vagy szocializmus oda, akkor valahogy erősebb volt az emberek összetartása a téeszekben és más munkahelyeken, az utcákban, egymás között.
És ami nagyon - nagyon fontos ebben a mi nyomorult demokráciánkban: nincs perspektívája az egyéneknek. Nyelniük kell a mindennapos megszorításokat, ökörködéseket, hazudozásokat. Hol van a lelkiismerete a döntéshozónak?
Hazugságok, hamis érvek
Hazugság az egyéni indítvány indoklásában az a mondat is, hogy:
„ a kistérségben található települések döntő többsége gazdasági, kulturális kapcsolatban is elsősorban Derecskével áll”
Tekintsünk el a nyakatekert, magyartalan megfogalmazástól. Leírom a kistérség településeit ÁBC-ben. Döntse el ki- ki, hogy közülük ki függ (Konyárt leszámítva) Derecskétől !?
Álmosd – Bagamér- Derecske- Hajdúbagos- Hosszúpályi – Kokad Konyár – Létavértes – Monostorpályi – Sáránd.
A térképre és az úthálózatra csak rá kell nézni, és egyértelművé válik, hogy a térszerkezetben Derecske lóg ki Konyárral együtt az egy közlekedési út mentén található települések közül.
Ezen az oldalon fekete fehéren igazolva van, hogy Derecske csak lélekszámát tekintve áll jobban, mint Létavértes:
"Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni!" - tartották a görögök, mert a part ugyan változatlan, de a lábad már más víz érinti. Valóban a folyó (idő) halad. De felénk ez másként van.
Jön újból a derecskei fennhatóság. Korábban a vörös-csillagos folyam, most meg a túlérett, egyre foltosabb narancs kaszál le a lábunkról.
- Mit tehetünk? Tűrjünk, legyünk némák? Nyugodjunk bele, hogy az állami szintre emelt pártpropaganda (lásd Hajdú-bihari NAPLÓ hire) megint hülyének nézzen bennünket?
A sztalini lágert megjárt néhai öreg ismerősöm az ötvenhatot követő megtorlásból szabadulva azt mondta:
- Akinél a korbács, az mutatja az utat.
Tényleg visszatérünk a múlt módszereihez? Ha szétfolyt földvárakkal és várrom nyomokkal bíró megyénkből nem lehetett vármegyét kreálni, akkor miért kell a hűbérúr rendszernek teret adni a XXI. században?!
Nem zavarja az egyeduralmat birtokló garnitúrát, hogy az egypártrendszernek vége?
Nem érdekli Márton Attila urat, hogy Derecskétől egy araszra ott van egy másik kistérségi központ Berettyóújfalu?
Utazzon a magunkfajta határszéli rebellis ahogy tud 30-40 kilométert. Vonattal már nem mehetünk, a busz Derecske cityre és vissza egy ezres lesz. Mehetünk autóval is (hadd tejeljen a MOL és áradjon a magas benzinadó az Osztogatóknak!).
Elindulhatunk gyalog, s járhatunk canossát újra Derecskének?
Mi lesz így a végekkel, ha mindent a pártérdek, személyes bosszú szerint gyűr maga alá a rendszer?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.