Nekünk december 3 a búcsú napja lesz mindörökre. Tíz napon át az intenzív osztály halkan zúgó gépei között aludt mozdulatlan. A mindig élénk, jókedvű kamasz fiút négy hónap alatt láncolta magához a halál.

Tízezer fiatal fiúból egyet érhet el ez a gyógyíthatatlan kór, mely előbb a vesét állítja meg, majd átlép a tüdőbe és visszafordíthatatlan rombolásba kezd. 22 év ezen a Földön nagyon hosszúnak tűnik, de számára ez nem lehetett több, mint a boldog gyermekévek, lázadó serdülőkor, majd szakmunkásképző és kollégium, majd tisztességes munkahely utáni keresgélés ebben a nyomorult magyar valóságban, és az utolsó -viszonylag higgadt esztendő- a debreceni áruházban.

Rengeteg halványuló emlék, képek innen - onnan, pár kocka mozgókép, a szekrényében ruhák, asztalán karórája, fotói, CD lemezei, mappák és ritkán született levelek, féltve őrzött válaszlevelek, gyűrű, telefon, megtartható személyes iratai.

És itt legbelül fáj a tehetetlenség, a semmivel nem pótolható fiú elvesztése. Vígasztal, hogy hitem szerint a világon mindennek értelme van, s csak vendégek vagyunk ezen a Földön. Értelme kell legyen a születésnek, az új élet érkezése okozta örömnek, a felcseperedő fiatal egyre gazdagabb világa felfedezésének, a mindennapi megpróbáltatásoknak és az elmúlás okozta fájdalomnak.

Hatalmas az emberi tudomány, számtalan dolgot véghez tud vinni, de életet csak egy meghatározott törvény szerint képes adni. Egy kődarabot, egy porszemet sem tud teremteni, csak elvenni, birtokolni, átalakítani, elpusztítani. Valami hatalmas ismeretlen műve a lenni és nem lenni. A mi értelmünk képtelen felfogni mit szolgál a nemlét, a távozó szeretteink után maradó űr. Gyakran kimegyünk a sírhoz és hitetlenkedve révedünk a kis ovális fejfa betűire: Élt 22 évet. Egy éve ott van, tőlünk alíg két méterre.

Szép és nagy a mi temetőnk, félkörben nádas, ahol nyáron gyakran hallani kakukkszót, félkörben szántóföld, a távolban kis erdő. Fáradtan ér ide a világ zaja. "Csak a teste" -írták Gárdonyi sírkövére az egri várban. Bízzunk benne, hogy a lélek valóban megmenekül az enyészettől és lakhelyéről gondoskodik az Ő Teremtője.