Szent Ég! Részvétem!
:,-(

Nem lehet ilyenkor mit mondani. A legszörnyűbb, amikor valaki a gyerekét kényszerül eltemetni...

Veled érzek, fogadd őszinte részvétem...

Hitem szerint Ő most boldog. Hiánya csak az ittmaradottaknak fáj. Éld meg a gyászod, Arvisura, az nagyon fontos. Sírj és nevess, ha a boldog pillanatok jutnak eszedbe. Aztán engedd el őt. Beszélj róla sokat, jót fog tenni. Írj róla. Írd ki magadból a fájdalmat.

Mélyen veled érzek.

Alázatosan köszönöm a vígasztaló sorokat. Szeretet fiunk lélekben velünk van. A lélek irányít, a szellem közvetít, a test végrehajt.
"Csak a jók mennek el..."

Én szeretném ha mesélnél azokról a dolgokról amiket Barnus még szeretett volna az életben elérni és véghezvinni! Én ismertem és tisztelettel gondolok vissza rá!

Minden erőmmel azon leszek, hogy fiam alíg elkezdődött, félbemaradt földi létezésének lényegesebb mozzanatait tisztességel feldolgozzam. Most írtózatosan közel van minden emlék, szokásrendünk szerint vannak alapkötelességeim, s Arany János erőtlen tollvonása ismételhető:
"nem megy, nagyon fáj..."
Ígérem, ide is leírom még sokszor az útkereső fiam és e világunk furcsa találkozásait. Látogass vissza. Szeretettel olvasom majd véleményedet.

Mélyen megdöbbentett a hír.
Fogadd részvétem.

Őszinte részvétemet és mély együttérzésemet küldöm.

Furcsa, még egy pár hónapja együtt utaztunk Barnával a buszon. Beszélgettünk arról, hogy mikor csinálják meg már az utat Létán és néztük a lányokat. Nagyokat nevettünk azon, hogy egyik másik milyen csúnya! Épp dolgozni ment és arról beszélt hogy azon a helyen ahol van milyen jól érzi magát. Leszáltunk a buszról elszívtunk egy cigit és mint általában ahogy elköszön valaki valakitől mi is csak annyit mondtunk egymásnak, hogy "szia- a legjobbakat!" Nem is gondoltam volna, hogy akkor találkozunk utoljára! Nekem az évfolyamtársam volt és mélyen megrendített halálának a híre! Ha csak ritkán találkoztunk akkor is nagyon sajnálom, de tudom, hogy mostmár a legjobb helyen talán a menyben meséli a legeslegjobb vicceket, ahogy azt tőlle megszokhatta az aki ismerte, azon barátainknak akik már nem lehetnek közöttünk! Isten veled Barnus, nem mentél messzire mert mindig köztünk vagy! Egy szép napon biztos találkozunk és remélem folytatjuk majd azt a félbemaradt beszélgetést!

KEDVES ÉVFOLYAMTÁRS!
Mint édesapának szent kötelességem, hogy e rövid élet során keletkezett minden létező emléket, látszatra jelentéktelennek tűnő mozzanatot összegyüjtsek, tárgyi emlékeket rendezzem, hogy az immár megmásíthatatlanba beletörődve talán épp ezen a blogon személyes, de általános érvényű gondolatokat írjak le az ember életének értelméről, a lélek-szellem-és test együttműködéséről, a láthatatlan Világról.
Ha megtisztelsz bizalmaddal, írd meg e-mail címed:
turoczi.b@freemail.hu
Hálás köszönettel!

Őszinte részvétem. Ez most nem az ilyenkor szokásos duma, hanem szó szerint gondolom. Én eddig még nem nagyon találkoztam a halállal, nemrég volt az első, amikor egy velem egyidős volt osztálytársam meghalt., 29 évesen. Eléggé megviselt. Rokont? Még szörnyűbb. Gyereket? Borzalmas lehet.. .Egyetlen gyereket? Elviselhetetlen. Nem is tudom, hogy élted túl. Gratulálok a lelkierődhöz és mélyen együtt érzek veled. OM AMI DEVA HRI