Az ember tetteire, szavaira nagyon sokszor nehéz magyarázatot találni. Ismerünk egyfajta törvényszerűséget, s ha ettől alaposan eltérő dolgot tapasztalunk, akkor csodálkozunk. A következő vers írója Komjáthy Jenő, akiről keveset tudunk. A szavak sorakoznak egymás után, s az az érzés támad az emberben, hogy az "ihlet megszállta" kifejezés itt tetten érhető, s mintha maga a Teremtő szólna egyes szám első személyben.
Én vagyok a világ,
A nyilvános titok;
Számtalan személyben
Egyetlen egy vagyok.
Az egyetlen törvény
Vagyok én, az élet;
A világos örvény
Én vagyok a lélek.
Mert én vagyok az ész,
A teremtő elme;
Én az üdv, a szellem
Szertelen szerelme.
Én vagyok az álló
S a száguldó jelen;
Egyetlen érzésben
Örvénylő értelem.
Végtelen végekben
A középpont vagyok;
Az időben nyugszom,
A térben rohanok.
Világokat nemző,
Mindeneket látó;
Az örök körökben
Én vagyok az átló.
Ki vagyok örökké
És mindenütt minden:
Én vagyok az Ige,
Én vagyok az Isten
Több, mint filozófia!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.