Néztem ezt a szemfényvesztő ReTkestévé Láda híradót. A Political Capital (PC) sajtótájékoztatót tartott egy "felmérés"-ről, mely szerint Európában a harmadik helyen állunk az idegengyűlölet, rasszizmus tekintetében. Az antimagyarok (legalábbis deréktől felfelé magyarok) beleolvassák a képedbe, hogy ha öten vagytok a családban, akkor egy fajgyülölő. Biztos így van ez? nem lehetne pontosabban megnevezni kit rühellnek annyira a tisztességes magyar emberek? A paraziták szabadsága oly korlátok nélküli, hogy lassan szégyenbélyeget kap az aki nem buzi, nem szipózik, nem a harmadik asszonyt használja, és nem sikerült a keresztény - keresztyén hitéből kirángatni.
Le kell szerelni a határátkelőknél álló táblákat, vagy áthúzva rá kell írni: elkelt (Magyarország).
Miért kell ezt a hecckampányt tűrni? Nincs olyan elmeháborodott (egyenlőre) ebben az országban, aki más táblákra rajzolt nyílakkal mutatná merre van India, vagy Galícia.
Miféle célok vezérlik a nemzetközi pénzpiac kiszolgálására szegődött PC? Még ha a bolgár és ukrán, magyar valóságot elemezgetik is, az időzítés nagyon tudatos. Egyértelmű: az egész világot átrágó , egyre mélyebb nyomorba döntő nemzetközi tőke és hazai vazallusai szítják az ellenségképet.
Ahogy nézem a pártok januári népszerüségét, a liberálisok és baloldaliak már csak egy rendkívüli állapot kikényszerítésével szagolhatják a szegfűt sokáig.
„Az év végi magyarországi belpolitikai botrányok közül érdemtelenül kevés figyelmet kapott a nyilvánosságtól a Political Capital Policy Research & Consulting Institute (PC) nevű „think tank” és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) üzleti kapcsolatának híre.
A PC magáncég, a londoni központú brit-svájci Communications First Consulting Ltd csoport tagja, mely sikere kulcsaként a függetlenséget nevezte meg honlapján. Ugyanakkor elmondható, hogy magyarországi megjelenése óta jóformán kizárólag a szocialista és a liberális párttal, illetve holdudvarukkal állt üzleti viszonyban.
A cég képviselői szívesen nyilatkoznak arról, hogy pusztán piaci alapon, elemzéseiknek és stratégiai tanácsaiknak köszönhetően váltak a hazai elemző piac egyik vezető cégévé. Ezt a képet jócskán árnyalja, hogy a most nyilvánosságra került információk alapján elmondható, a cég - az MSZP-SZDSZ kormány „láthatatlan légiójaként” - az elemző munkát mint fedőtevékenységet űzve, úgy vett és vesz részt a magyar belpolitika alakításában, hogy tevékenységével a szocialista és főleg liberális pénzügyi és politikai érdekek érvényesülését támogatja.
A cég 2003 óta az Magyar Demokrata Fórum (MDF) (Hajrá Ibolya!!) stratégiai tanácsadója, és mint ilyen magának vindikálja a szebb múltat is megélt párt választási sikereit, pontosabban azt, hogy a párt elérte a parlamentbe való bejutáshoz szükséges 5 %-ot (2006), illetve képviselőt tudott küldeni az Európai Parlamentbe (2009).
A cég és a párt kapcsolata azonban nem merült ki a tanácsadásban, hanem kiderült az is, hogy a cég akkori vezetője, Somogyi Zoltán érintett lehetett az úgynevezett CD-ügyben is. Köztudott, hogy Dávid Ibolya, az MDF elnöke a Nemzetbiztonsági Hivatal által végzett telefonlehallgatás szerkesztett változatát tartalmazó CD lemez felmutatásával robbantotta ki azt a botrányt, melynek segítségével megőrizte elnöki pozícióját, illetve eltávolította, elnémította belső ellenzékét. Sajtóértesülésekből és bűnügyi tudósításokból kiderült az is, hogy a háttérben ugyan, de aktívan részt vett az ügy bonyolításában a Political Capital igazgatója is. Dávid Ibolya megmentése és az MDF fölötti kontrolljának megőrzése kulcsfontosságú volt Gyurcsány Ferenc számára. Ez a párt nem csupán a Fidesz elszigetelésének egyik eszköze volt, hanem „Noé bárkája” is lehet a levitézlett szocialista-liberális elit számára. Az akkori botrány azért is volt fontos Gyurcsányék számára, mert sikerrel tudtak távol tartani az aktív politizálástól egy olyan személyt, akinek megfelelő anyagi háttere volt arra, hogy az MDF bázisán önálló építkezésbe kezdjen. Ez a személy Csányi Sándor volt, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója.
Gyurcsány Ferenc, majd Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő miniszter kormányból való távozása után megtorpant a kormányzó elit reformlendülete és ezzel együtt lazulni látszott az a hallgatási fogadalom, amely addig sikerrel akadályozta meg, hogy felszínre kerüljenek a koalíciót érintő szalonképtelen ügyek, azaz korrupciós botrányok. A napvilágra került korrupciógyanús ügyekből kiderült, hogy a nagy tételű, milliárdos nagyságú „üzletek” mellett az elmúlt hét évben a „kisebb” összegű (néhány millió, esetleg néhány tízmillió forint) közpénzek magánkézbe juttatásának egyik divatos receptje az volt, hogy állami intézmények, minisztériumok és állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő cégek tényleges vagy fiktív tanulmányokat és szolgáltatásokat vettek meg különféle gazdasági társaságoktól. Az üzleti életből vett modell, a kiszervezés, az outsorcing lényegében hivatalos kormányzati legitimitást nyert a szocialista és szabaddemokrata menedzser múltú vezetői által. A hivatalos indoklás szerint piaci alapon hatékonyabban és olcsóbban tudnak elvégezni állami feladatokat. Ezzel a lépéssel jövedelemhez juttatták saját cégeiket, illetve leépítették a felszabaduló köztisztviselői apparátust, átszervezték a közintézményeket. Az e divatos modellel való visszaélés egyik oka volt annak, hogy mára a közintézmények hatékonyság nélküli, kiüresedett intézményi csontvázakká váltak, társadalmi megítélésük mélyponton van.
Ám még ebben a kontextusban is meglepetésként érte a közvéleményt az a hír, hogy a Political Capital 2006 óta szerződéses kapcsolatban áll a Nemzetbiztonsági Hivatallal. Ennek a kapcsolatnak a nyomán az állami „cég” százmilliós nagyságrendű megbízási díjat fizetett ki a magáncégnek. A sajtóban megjelent híresztelések szerint, amit a szerződést kötő Somogyi meg is erősített, a pénzt a magyarországi szélsőségek kutatására, elemzésére kapták. A most leköszönt cégvezető, Somogyi Zoltán interjúja szerint a 2006-os, váratlannak nevezett televíziós székház elleni ostrom után kereste meg az elemző céget az elhárítás azzal, hogy van-e valamilyen elemzése, tanácsa a cégcsoportnak a kialakult helyzettel kapcsolatban. Somogyi cáfolja az NBH jelenlegi főigazgatójának nyilatkozatát, mely szerint a kifizetett százmillió nem áll arányban a kapott információkkal, és cáfolja azt is, hogy a szolgálat felmondta volna a szerződést.
A megjelent hírek és kommentárok többszörösen is kínos helyzetbe hozzák az amúgy is megtépázott tekintélyű NBH-t. Amennyiben Balajti László jelenlegi főigazgató nyilatkozatának adunk hitelt, akkor azt a szomorú, de nem meglepő következtetést kell levonnunk, hogy a magyar titkosszolgálat is beállt a többi állami intézmény sorába és egyszerű „kifizető hellyé” silányult. Politikai megrendelésre kétes értékű anyagokat fogadtak be és jelentős összegeket fizettek ki a politikailag preferált vállalkozásnak. Mindez újabb bizonyíték arra, hogy Gyurcsány Ferenc kormányzása idején a titkosszolgálat az MSZP vezetésének kézi vezérlése alatt működött, mélyen beleavatkozva a demokratikus pártok életébe.
Amennyiben Somogyinak adunk hitelt, vagyis a 2006-os erőszakos cselekmények idején az NBH-nak egy külső elemző céghez kellett fordulnia a szélsőséges mozgalmakkal kapcsolatos elemzésért és tanácsért, akkor hitelt kell adni azon vélekedéseknek is, melyek szerint Gyurcsány és bizalmasa, Szilvásy György vezetése idején teljesen leépült a szolgálat szakmai munkája. Ismeretes, hogy Gyurcsányék kormányzásuk idején kiemelt figyelmet szenteltek a belső ellenség elleni harcnak. Emlékezetes, hogy a 2006-os választási kampányban külső majd belső terrorista veszéllyel riogatták az ellenzéki párt szimpatizánsait. Sajnálatos, hogy ehhez a politikai manipulációhoz - ha áttételesen is - nevét adta a magyar elhárítás is. A baloldali liberálisok politikai stratégiájának kulcsfontosságú eleme volt, hogy bebizonyítsák, vannak szélsőséges mozgalmak Magyarországon, és ezek az antiszemita, romaellenes szerveződések „összeérnek” a mérsékelt jobbal, a Fidesszel. Ellenzéki körökben általánossá vált az a nézet, hogy a kormányzat ténylegesen és tevőlegesen hozzájárult e szélsőséges cselekmények és szervezetek megjelenéséhez és megerősödéséhez. Ahogy azt is sokan tudni vélték, hogy a fent vázolt folyamatnak a létrejöttében részt vehetett a Nemzetbiztonsági Hivatal is.
A tanácsadó cég és az elhárítás közötti szerződéses kapcsolat nyilvánosságra kerülésével a hivatal érintettsége még nyilvánvalóbbá válik. E gondolatmenet szerint a szakmai munka háttérbe szorulásával párhuzamosan a szolgálat egyre inkább politikai rendőrségként kezdett tevékenykedni.
Amennyiben Somogyi kijelentése igaz, megerősíti azt a nézetet, hogy a politikai kiszolgáltatottság miatt meggyengült az NBH szakmai elemző tevékenysége. Ez kapcsolatba hozható az év egyik legnagyobb jelentőségű, jogos hazai és nemzetközi felháborodást kiváltó bűnügyével, mely során roma felnőtteket és gyermekeket gyilkoltak meg magyar szélsőségesek. A feltételezett elkövetők letartóztatása után kiderült, hogy az egyik gyanúsított korábban kapcsolatban volt a katonai elhárítással. De ami ennél is fontosabb, kiderült, hogy az NBH szakmai, és főleg az elemző munkájának gyengesége miatt nem sikerült idejében felgöngyölíteni az ügyet. Az üggyel kapcsolatban parlamenti vizsgálóbizottság is alakult, amely a közelmúltban hozta nyilvánosságra elmarasztaló jelentését. Ennek alapján feltételezhető, hogy megfelelő intézkedésekkel az NBH elejét vehette volna a gyilkosságsorozatnak. Amennyiben a szolgálat ténylegesen „kiszervezte” a szélsőséges mozgalmak elemzését a Political Capitalnek, akkor joggal feltételezhető, hogy ezzel a lépéssel komolyan kockáztatta a nemzet biztonságát. Csak remélhető, hogy Somogyi kijelentéseivel volt cégét igyekszik kedvezőbb fényben feltüntetni, és nem a teljes igazat mondta el.
Az NBH és a Political Capital közötti szerződéses viszony felvet néhány egyéb kérdést is. A Political Capital nem tartozik a nemzetbiztonsági védelem alá eső cégek közé. Vezetői és munkatársai vélhetően nem estek át nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Kérdésként merülhet fel, hogy milyen információkhoz jutottak hozzá a szolgálattal folytatott többéves érintkezésük során. Köztudott, hogy a szolgálatnak még az információs igénye, tájékozódási köre is államtitoknak minősül. Százmilliós nagyságrendű díj esetén rendszeres, szisztematikus kapcsolattartást kell feltételeznünk a két cég között, mely során az információk - akár kérdés formájában is - két irányba áramlottak. Mindez komoly jogi aggályokat is felvet a szolgálat eljárásával kapcsolatban.
A Political Capital korábbi igazgatója időközben bejelentette távozását a cégtől, illetve azt, hogy a jövő évi országgyűlési választásokon az MDF listáján indul a képviselőségért. Az ügyben folyik a vizsgálat, sorra születnek a titkosszolgálatot és a kormányzatot elmarasztaló vizsgálati eredmények. Az elemző cég viselt dolgai és az elhárítással fennálló viszonya - mint cseppben a tenger - mutatja a szocialista-liberális politikai elit működésének módját, amelynek lényege a korrupcióhoz közeli pénzmozgások szervezeti kereteinek a megteremtése valamint a magyar állam intézményeinek a gyengítése.”
2010. február 10.
A Political Capital által közétett felmérés szerint a magyar társadalom csaknem 21 százaléka állítja a felmérések szerint, hogy értékrendje a radikális jobboldalhoz áll közel.
Az MDF választási kampányának irányításával januárban Somogyi Zoltánt bízta meg. A kommunikációs szakember egyben az MDF képviselőjelöltje is.
Úgy látszik egyeseket nagyon zavar, hogy a magyarság egy része nem hajhtató birkaként, nem vehető meg élősködőként, és nem a zsinagógákat látogatja.
A kutyakomédia itt folyik az orrunk előtt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Intizar 2010.02.13. 23:49:00
Csukcs atyának gyermeke születik, viszi regisztráltatni (még a dicső Unióban). Apja neve, anyja neve. Apja nemzetisége csukcs, anyja nemzetisége csukcs. A gyermek nemzetisége? Kínai, vágja rá az atya. Hogyhogy? kérdi a hivatal. Hát nekünk ez már az ötödik gyerekünk. Márpedig megírta a Pravda, hogy minden ötödik ember a Földön kínai.