SOKKÖZNAPOK

Megszépíti a dolgokat a földrajzi és időbeli távolság. 1956. október 23 évfordulóján számomra ez "jött át" az írott és elektronikus sajtóból.

A besugókból, megalkuvókból nemzeti hősök lettek, az írhájukat mentők közül többen akkora szerepet tulajdonítanak maguknak (utólag), hogy az ember csodálkozik és hitetlenkedve kérdi magától: ezek a magyarok erősebbek voltak, mint a tankokkal rohamozó oroszok?

Igen ellentmondásosnak tartom a "jobboldal" pátoszokkal terhelt ünneplését, akik közül némelyek a  kommunista Nagy Imrét, mint ereklyét hordozzák. Tény: Ő bátran kiállt és szilárd elveiért az életével fizetett. A korábban szovjet ideológiát szolgáló ember 1956 őszén hazája érdekeit tette a legelső helyre, hátat fordított egy álszent, zsarnok kommuista agresszornak.

Kész röhej, az is, hogy az MSZMP vagyoni örökösévé varázsolt MSZP is "megrendülten" emlékezett. A kedves elvtársak akaszttatták fel Nagy Imrét és társait. A vörös csillag árnyékából demokratává vedlett milliárdos urak és apáik tépették saját elvbarátaik körmét, csukatták be 6-7 évre (amnesztia) az embereket.

Így van ez felénk. Thürmer Gyula az ideológiai örökös, az MSZP a vagyon örököse. Márai Sándor a kommunistákról azt írta: akkor a legveszélyesebbek, amikor a harácsot látják veszni. Az elmúlt 20 év erről szólt. Most, hogy süllyed a hajó, előléptek a tisztesség bajnokaiként. (Fővárosi Önkormányzat) Ismerik valószínű azt afekete humort, amikor a hajó fedélzetén a kormányos odaszól a kapitánynak:

- Kapitány úr! Egyre több patkány van a fedélzeten ! Süllyed a hajó?

- Nem a hajó süllyed! Át akarják venni az irányítást.

És láthatjuk, a 2004 óta "testvérnek" titulált nyugati világ is méltatja '56-ot. Akkor bezzeg (és most is) a cinkos bíztatáson kívül a kisujjukat sem mozdították a magyarokért. Képmutató szájkaratéző az egész bagázs + és ezt csak tetézi a trianoni becstelen nemzetkoncolás. És mi katonáskodunk Közel-keleti érdekekért, hogy gyüljenek ellenségeink. Igaz Szekeres elvtárs békefenntartókról prédikál.

Akinek nem borsódzik a háta, vagy nem kopog a szeme a legújabbkori magyar "demokráciától", az várja a csodát jövő tavaszig.

Jövő tavasszal pedig újra rá fog döbbenni, hogy csak a voksai kellenek, mert a fölénk terpeszkedőktől olyan rettenetes sok jó nem várható.

20 éves a III. Köztársaságunk.  1956 óta soha ennyi koldus, tántorgó célttévesztett, vagy ennyi tolvaj. ennyi korrupt vízfejű csinyovnyik nem volt ebben az országban. A bitók ideje átmenetileg lejárt, de csetlünk-botlunk az erkölcsi hullákban.

Az áldozatok nyugodjanak békében. A szabadságot Mohács óta várjuk. Az országnak egy kopjafa erdőnek kellene lenni, hogy lépten-nyomon láthassuk: rengeteg az áldozat, de miért?