„Mennyei utamon végig megyek.
Tűzből megszületve Ember leszek.
Földi utamon boldogan lépkedek,
földi utam végigjárva, tűzzé leszek.”
2007. december 3 egy hétfői nap, életem legrettenetesebb napja.
Véget ért egy heteken át tartó görcsös reménykedés.
Délután fél három körül volt, amikor egy fiatal orvos kilépett az intenzív ajtaján.
Fejét lehajtotta, és némán nyújtotta kezét.
Bevégeztetett egy 22 éves, életvidám fiú földi útja.
Édesanyja közel állt az ájuláshoz, engem is elhagyott minden erőm.
Hiába múlik az idő, ott átértékelődött bennem a Világ, ami örökre irányítani fog...
Egyetlen fiam itthagyott, hogy az ÉLET értelmét keressem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
JonnyFac 2009.12.03. 18:29:14
arvisura · turoczi.blog.hu 2009.12.06. 10:33:10
Ámen
selias (törölt) 2009.12.06. 13:25:14
Viki228 2010.01.26. 22:22:00
Nem vagyok ott,nem aluszom!
Vagyok ezerfelé a szél,
vagyok a hó,gyémántfehér,
vagyok a napfény,magérlelő,
vagyok szelíd őszi eső.
Ha ébredtek,s csöndes a reggel,
madárrajjal én rebbenek fel
az égboltra,némán körözve:
éjjel csillag lágy fényözönje.
Síromon ne zokogjatok!Nem vagyok ott.
És nem halott."
:((
arvisura · turoczi.blog.hu 2010.01.27. 08:04:34