SOKKÖZNAPOK

Politikai szélhámosság színtere az egész bolygó, benne Európa, és annak csatlósa, a mi szerencsétlen hazánk.
Nyomorunk orvoslása helyett azzal hülyít a politika bennünket, hogy színjátékot játszik. A hatalom nem mer színt vallani, nem ütőképes, fenyegetőzik, a cigányokból élősködők, a zűrzavarból politikai tőkét kovácsolók Gyöngyöspata retkeseit mártírnak tüntetik fel.
Szögi Lajos agyonverése óta senki nem vonhatja kétségbe, ha így mennek a dolgok a "jogállamban", bizony retteghetünk a saját hazánkban!

Idegen érdekek után és saját haszonért loholnak a hatalmat megkaparintók és az onnan kisepert politikai törmelék egyaránt. Épp a gyöngyöspatai hazudozás igazolja mennyire érdekli Orbánékat a határon belül élő magyarság sorsa.

E-mailen (ICU) megtiszteltek egy szülő által papírra vetett gondolatsorral, ami igazolhatja: mintha nem sok minden változott volna itt 1945 óta. Az interneten készítettek egy listát az Orbán kormány környékén szerephez jutott volt MSZMP-s urakról (ma FIdesz!!).

A semmittevő országrablók okkal joggal hallgattak és ma is hallgatnak egy korszakról, ahol (az utolsó év külső kényszerét leszámítva) legalább nem engedtek fehérgalléros bűnözőket a hatalomba, üresfejüeket felelős posztokra, és nem volt ennyi élősködő a dolgozók nyakán. Sokunknak azt tanították: a Horthy korszak velejéig romlott, fasiszta és pusztító terror volt. A tények nem ezt igazolják.

Igaz, akkor nem tolvajok írták és tanították az etikát.Aki a társadalom salakja volt, annak nem járt komfortos cella.

"Egy szülő gondolatai ma.
Tanulságos, az agymosott "szocializmus" időszak elhallgatott történelme - is. Amikor a Dávid felső tagozatos volt történelem versenyre ment - amihez szülői segítségként több ezer oldalakat olvastam Géza fejedelem udvaráról és hasonlókról. Már rég nem a versenyfeladat miatt olvastam, hanem azért, mert nem ugyanarról olvastam, mint amiről tanultam. Szájtátva fedeztem fel, hogy mennyire gazdag a magyar történelem... és most szájtátva olvasom, hogy később is mennyire gazdag volt. Nagy kár, hogy ezt sem mi - és jórészt - a gyerekeink sem tudják.

SZÁMVETÉS-egy tanulságos összeállítás Horthy 17 évéről.
Tizenhét év
Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor:
az1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.

Épp ennyi, tizenhét évünk adódott –hatalmas csapások sora után - végre újból egy független Magyarország felépítésére.
Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült.
Hazánk lakossága e rövid idő alatt 1.639.479 fővel növekedett. Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett.

Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma.

2628 km elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk - magyar találmány alapján.
Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk! Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel.

Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.
Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat.
Ingyenes gyógyszert kaptak a növekvő számú cukorbetegek.

Budapest(gyógy)fürdővárossá vált.
Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Dunaágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál.
Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást.
A köz szolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.

Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult.

Politikai téren önállóságra törekedtünk.

Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.
Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút elszenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedő Magyarországot, vagyis az 1920 és 1937 közötti, a még újvilágháborútól mentes korszakról szól az írás.
Adataim pontosak. A boldog Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó).
A milliószámra előforduló munkás-mozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz horthy fasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is.

Lássunk ezekből is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén - a Csobánc utcai elemi iskola tanítónője 275 pengő nyugdíjra volt jogosult.
Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, (ez közel 400.000.-ft)
Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét- ötödét kapja ennek a nyugdíjnak.
Jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből Angyalföldön dolgoztam évekig, tanultam szakmát.
S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy a z esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyűben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba -s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést.
Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezően (úgy bizony!) előírt s felépített gyári sportpályán - tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig - óh, borzalom! - a hazáról tanultak az iskolában.

A hazáról!
Természetesen - mai szóval - "vesztesei" is voltak e kornak.. Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ínség- akciók, a tehetségmentő szolgálatok…
Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválságnak épp a közepén volt!

És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy- fasizmussal? Mindenekelőtt szögezzük le: Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! (Csupán zárójelben fűzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született, itt nem nemzeti szocializmus, hanem 60 évig nemzetellenes szocializmus dühöngött).

Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban!
És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot.

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság, vagy gonosz indulat!

A valóban antidemokratikus és szélsőséges pártok korlátozása akkor nemzetet mentett.
Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat - emlékezzünk Göncz papára, mit művelhetett az Antall-kormány törvényeivel!
A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős akaratú magyar vezető!

Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt.
(És még valami, mikor lemondatták, a Horthy család birtoka ugyanakkora volt, mint mikor kormányzóvá választották)"