SOKKÖZNAPOK

Történelemórán a főniciai élelmes kereskedőket tanították az általános iskolában, azóta eltelt pár esztendő és a napnál világosabb kik nyulták le a civilizált világ pénzét, kik működtetik az IMF-et, és világot igába kötő bankokat, a pénzügyi minősítő intézeteket, tőzsdéket.

Helyettesítsék be Gazsit nyugodtan bármely, Magyarországhoz hasonló helyzetben lévő országgal, akiknek szerencséje van "e u  r ó p á h o z" tartozni.

Jön a tél, ha cigányék   nem szereznek pénzt, éheznek. A cigány
felesége megszólal:
- Té! Hát kirjil   má á Kohntul vágy százezret, mer különbén felkopik áz
állunk!
- Dé hát az   zsidó, uccse fog ádni!
- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és   végül meggyőzi Gazsit.
El is megy a Kohnhoz.
- Há instállom, csókolum á   kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine
100000 forint a tilre, mer má csak egy   színes tévénk márádt.
- Ok, Gazsi,semmi probléma, mi, kirekesztett   kisebbségiek tartsunk
össze - szól Kohn, és már nyújtja is a   100ezret.
Gazsi nem hisz a szemének, hálálkodik, majd már menne is ki az
ajtón, amikor utána szól a Kohn:
- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod,   hogy majd 200 ezret kell
megadnod?
Gazsi majd összeesik, de nincs más   választása, elfogadja. Most már
még gyorsabban menne ki, de Kohn   folytatja:
- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt
mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.
Gazsi totál kikészül, de   nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza.
De Kohn folytatja:
-   Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza
voltál, és be   kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi
munkákból és segélyből élsz.   Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e
adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem.   Most itt hagyod a felét,
és a másik 100 ezret majd tavasszal megadod,   jó?
Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé
bandukolván így morfondírozik:
- Hú, vazze! Most sé pízem, sé tévém, és még   100 ronggyál lógok á Kohnnák.