Ezt az írást így kaptam, és így adom tovább. Talán annyi kiegészítést: az eszkimók egy részénél a messziről jött vendégnek még a feleséget is felkínálta a jó házigazda. Régen így volt. (Azóta nem tévedtem arra).
Loptak, lelőtték őket. Senki nem háborodott fel és nem tiltakozott!
Lappföld a sarkvidék széle. Hó és fagy. Évszázados hagyomány, hogy pihenőkunyhókat, faházakat talál az eltévedt vándor.
A házban élelmiszer, tüzelő, meleg ruha, víz és motoros szán a továbbmeneküléshez, mert a sarki tél kegyetlen.
A magyar romák fosztogatták a menedékházakat. Kellett nekik minden, Svédország felé haladva. Mondom minden, nem hagytak az esetleg odatévedőnek semmit, hadd fagyjon meg, hadd haljon éhen.
A lappok kifigyelték a tolvajokat. Bumm! Bumm!!!
A magyar roma férfiak holtan estek össze. Nőik, gyermekeik elmenekültek.
A lappok jegyzőkönyvet vettek föl, és elföldelték a holtakat. Más arrafelé a törvény. Más arrafelé a tulajdon fogalma. Nem úgy, mint nálunk.
Mohácsi Viktória nem is utazott oda az adófizetők pénzén, hogy tiltakozzék.
Úgy mondják: arrafelé a jegesmedve az ombudszman.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
selias (törölt) 2010.03.20. 09:18:45